Szemleinterjú Németh Gábor Péterrel a "Végállomások" című film rendezőjével

- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Az alaphelyzet eleve megdöbbentett, és kíváncsi voltam arra, hogyan lehetséges az, hogy huszonöt ember tíz évvel a boszniai háború után miért nem tud visszatérni hazájába. Kinek kellene lépni az ügyükben, hogy ezek az emberek, akiket egy frontvonalon lévő elmeszociális intézetből menekítettek ki, hazamehessenek.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
Pályáztunk mindenhova, ahová egy dokumentumfilmmel lehet. A stáb pedig állandó. Horkai Gábor, Németh Viktor és Gulyás Ákos operatőrökkel több közös munkánk volt. Féjja Balázs is állandó munkatárs. Talán Kriza Bori szociológus az, kivel először dolgoztunk együtt. Ő szerkesztőként segítette a munkánkat. Valamint megemlíteném Szőke Szabolcs zeneszerzőt, aki különleges érzékenységgel komponált muzsikát a filmhez, és ezt a fantasztikus EKTAR zenekar játszotta el.

- Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)
Talán amikor először mentünk volna Boszniába. Mindent előkészítettünk, leszerveztünk, egyeztettünk a nagykövetséggel, konzullal. Majd a határon kiderült, hogy csak egy dolgot felejtettünk el: (nem a kamerát, bár az is vicces lett volna ), hanem a vízumot. Ugyanis még egy évvel ezelőtt ki kellett váltani azt magyar állampolgároknak. (De azt is csak a nyári szezon, azaz november 15. után, és mi november 16-án indultunk). Ott áltunk a horvát-bosnyák határon, húsz kilométerre az egyik szereplőnktől, és mindenki kapott egy pecsétes papírt, hogy nem léphetünk be Bosznia-Hercegovina területére egy hónapig. Pécsett aztán megpróbáltuk elfelejteni ezt a kis malőrt.

- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
Fájt néha a bizalmatlanság a támogatók részéről, illetve a határidő szentírás-szerű betartásának kényszere. Aki csinált már dokumentumfilmet, az tudja, hogy nem mindig akkor történnek a fontos dolgok, mint amikor el kell számolni, és le kell adni a filmet. Ezért saját pénzből kellett állni az utolsó forgatást Szarajevóban, 2005. november 12-14-ig.

FILMEK

Édes otthon 1999.

Ki tud többet Kádár Jánosról - Vetélkedő Kazincbarcikán 2000.

Másik Magyar Válogatott (film a Magyar Cigány fociválogatottról) 2001.

Világbajnok dokumentumfilm 2002.

Elszakítva dokumentumfilm 2002.

Gyertyaláng dokumentumfilm 2003.

A Fekete portré Fekete János bankárról 2004.

Végállomások dokumentumfilm 2005

Az 1999. évi Egyetemisták és Főiskolások Nemzetközi filmszemléjén, az Érintőn, Édes otthon című filmem a legjobb dokumentumfilm díját kapta.

A 31. Magyar Filmszemlén a versenyben szereplő Pol Pot megye punkjai című film riportere, és Kövessy Róbert mellett társrendezője voltam.

A 34. Magyar Filmszemlén Világbajnok című filmem versenyfilm volt a dokumentumfilm kategóriában.

Ugyanez a film a 2003 -as Mediawave - Fényírók fesztiválján a legjobb video dokumentumfilm díját kapta.

A 35.Magyar Filmszemlén Elszakítva című filmem vesenyfilm volt dokumentumfilm kategóriában.

Gyertyaláng című munkám bekerült a 2004. Mediawave-Fényírók fesztiváljának nemzetközi versenyprogramjába.

A 36. Magyar Filmszemlén A Fekete című portréfilm versenyben volt dokumentumfilm kategóriában.

Legutóbb a Végállomások című filmet készítettem el, mely a délszláv háború alatt Magyarországra került boszniai kisváros elmeosztályának ápoltjainak hányatott sorsát mutatja be.