Televíziós Művészek Társaságának hírei

Elismerések:
Örömmel adunk tájékoztatást arról, hogy a közelmúltban Társaságunk két tagja kapott munkája elismerésként díjat.

Az operatőrök Aranyszem Díját nyerte el a dokumentumfilm kategóriában Farkas Csaba a Mundi Romani - Sulukule filmben nyújtott operatőri munkájáért.

A közszolgálati televíziózásért végzett munkájáért Gyártásvezetői Életmű-díjat kapott Szolnoki András. A díjat az MTV Zrt. Gyártásvezetői Szakszervezete és a Gyártásvezetői Egyesület ítélte meg számára, a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének a támogatásával.

Nagy örömmel gratulálunk mindkét kollegánknak.

Javaslatok, cikkek kiadványok:
Tájékoztatjuk Társaságunk minden tagját, hogy megújult honlapunkon helyet adunk minden egyéni véleménynek és javaslatnak, függetlenül a Társaság Választmányának, vagy Közgyűlésének határozatokban foglalt állásfoglalásaitól. Tesszük ezt azért, mert a szabad véleménynyilvánítás tagságunknak is joga és tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy az akár egymásnak ellentmondó vélemények is segítséget nyújtanak célunk elérésében, a színvonalasabb, kulturáltabb televíziózás megteremtésében. Moderálási gyakorlatunk egyetlen szempontot vesz figyelembe:
kerülni kívánjuk a személyeskedő, sértő megnyilvánulásokat.

Tekintettel arra, hogy honlapunk egyelőre nem interaktív, kérjük, a közlésre szánt írásokat Enzsöl Ilona címére küldjétek.
(Filmjus. Enzsöl Ilona. 1092. Budapest, Ráday-u 31/K. Telefon: 1-299- 30-20 /Fax: 1-299-30-28
E-mail cím: e.ica@filmjus.hu)

Cikkek:
Bubryák István: Jelentés a túlpartról

Átok ül ezeken a regionális tévéken, ez szinte biztos. Harminchárom éve érlelődik ennek a kijelentésnek az igazsága.

"Torzó, de él. Mozog. Fejlődni fog. Mindig fogyatékos lesz, ám külsőleg nagyon hasonlít majd egészséges társaihoz"- mondták 1976-ban a szülei. Visszacsinálni lehetetlen!

Azután nemzőatyja, a pártállam lassan elhalt, anyja, a Magyar Televízió pedig vészesen megöregedett.
A torzó tulajdonképpen magára maradt és öntörvényei szerint fejlődött. Hasonlított európai társaihoz.

"Bármi történjen is a televíziózás háza táján, biztos, hogy mi járunk a legrosszabbul"- mondják ma az ott dolgozók."
Ez az egész istenverte regionalizálás elkezdődött már bő harminc éve, de a körzeti televíziózás ma sincs jobb, ismertebb, elfogadottabb helyzetben, mint akkor"- dühöngenek. "Még a sajátjaink számára is idegenek maradtunk. A változás csak annyi, hogy akkor lehetett hinni a szaporodó műsorpercekben, a bővülő műsorlehetőségekben, a fejlődő technikában, ma már csak a csökkenő műsorperceket lehet számolni, borongani a műfaji beszűkültségen, és szidni a fáradtan megmegálló elavuló technikát. Keseregni a leírtságon, a kiszolgáltatottságon, a megalázottságon, a megfélemlítettségen"- mondják. "Azon a rohadt politikán."

A regionális televíziózás történetében valószínűleg 1996 volt az utolsó békeév. Ekkor lépett életbe a koncepciójában hibás, minden porcikájában rossz, kidobandó médiatörvény, és kezdtek szétgurulni a kövek. A rosszul felépített, pocsékoló, öntelt gólem fuldokolva vergődött a politika által rövidre fogott póráz, a konkurencia és a túlhizlaltság szorításában. Nem kellett különösebb jóstehetség közelgő halálának megjövendöléséhez. Rácsimpaszkodó torzói nyilvánvalóan majd előbb halnak. A politika pedig, amely a médiatörvénnyel maga alá gyűrte a köztelevíziót, cinikusan, csak figyelt. Úgy érezte, végre eljött
az ideje a sok renitens, sorok között rejtjelező, mindig csak a hibákat kereső, botrányt szimatoló újságíró megrendszabályozásának.

Találtak hozzá érveket is: rosszak a nézettségi mutatóid, sokba kerülsz, tele vagy reklámmal, rengetegen dolgoznak nálad, stb.- mondták. "A kereskedelmi tévéknél mindössze négy-ötszáz ember dolgozik, míg nálad a többszöröse."
(Azt gondosan elfelejtették, hogy a köz szolgálatában készült műsorok nem igazán szórakoztatók /vallásiak, nemzetiségiek, regionálisak, oktatók, ismeretterjesztők, közéletiek, kulturálisak, összefoglalva drágák/, nézőjük is kevés, de le kell gyártani mindet, ebben nincs ismétlés, és főleg szükségesek. A kultúránál sajnos vonzóbb a bulvár, és jóval olcsóbb.
Venni egyszerűbb, mint műsort készíteni. A reklám kötelezettségét a politika erőltette a köztelevízióra, de úgy, hogy egyben korlátozta is a versenyt- kárára. Ráadásul két közszolgálati "égi" csatornát kreáltak, melyek egymás elől vadásszák el
a reklámot. Kiégett, kiszáradt mezőn két sovány tehén feji egymást. Tudták, hogy rossz a törvény, mégis megszavazták.

A politikát a regionális televíziók sorsa igazán nem érdekelte. (Az úgy, csak volt. A maguk módján talán még szerették is: "kicsit savanyú, kicsit zöld, de a mienk.") A regionális tévéknek elég volt saját menedzsmentjük irántuk megnyilvánuló érdeklődése is. Sajnos.

1997-ben a vidéki stúdiók észrevették, hogy fogynak a műsorok. Az év végén kényszervállalkozóvá kellett "száműzni" kitűnő belsős munkatársakat, hogy bérüket és azok járulékait megtartva új, modernebb, vállalkozóbb regionális televíziót lehessen felépíteni. Előremenekülni a túlélésért!

Úristen! Micsoda ígéretek hangzottak itt el! Micsoda átverés ment itt!
Évekkel később bírósági ítéletek garmadája bizonyította, itt bizony a színlelt szerződéstől a rejtett foglalkoztatásig számos munkaügyi és társadalombiztosítási vétség történt.

Ígértek több pénzt, fizettek ügyvédeket, csak minél többen kerüljenek ki a létszámból.
Lassan a külsősök váltak minden bajok legfőbb okozójává. Az is, aki háromhavonta egyszer köszönt be, az is, aki naponta. Egy kalap alá, egy statisztikai rubrikába kerültek. "Sok a külsős"- lihegték. Közben különféle produkciós irodákon keresztül dőlt ki a pénz a televízióból.(Elgondolkodott már valaki azon, miért kerülnek a külső gyártású műsorok hatszor többe, mint
a belső gyártásúak? A szóbeszéd szerint például nagyon drága a jutalék. Amit a megrendelésért vissza kell csengetni
a megrendelőnek.)

Amott fenn, hihetetlenül felduzzadt az adminisztrációs állomány, az új menedzsment új tagjai is helyet követeltek a televízió étkezőasztalánál. (Miért van az, hogy minden új vezető gondosan eltakarítja az előző adminisztrációt, majd kinevezi
a sajátját, általában többet, többért?)

Emitt lenn végletesen elromlott a hangulat, veszekedések, gyanúsítgatások, és az állandósult pénzhiány jelezte, elkezdődött a csendes rothadás.

(Úgy hírlik, egyszer valakinek eszébe jutott, hány havi bérét lehetne kifizetni a külsősöknek, ha a televíziónak csak a legfelső vezetése, csak egy hónapra lemondana a fizetéséről. No nem végleg, csak ők is csúszásban lennének, mint ezek
a szerencsétlenek. Csak egy hónapig. Majd megkapják! A gondolat eretnekségnek bizonyult, amolyan pettingelésnek
a Gonosszal, és elvetették. Talán igaz se volt. Pedig azok az akkor sokszázezres havi bérek sokra lettek volna hivatottak...)

...és jött egy új elnök. Úristen! Tíz éve már! Szombathelyen kijelenti, hogy a hazai televíziózásnak ma egy erős, ütőképes, jó műsorokat készítő regionális stúdióhálózatra van legnagyobb szüksége. Erre kell építeni, övék a jövő, mert itt mindent meg lehet csinálni. Ebben igaza volt. Szó szerint. (El lehetett adni például a székházat is.)

- El lehetett vinni a regionális televíziót Miskolcról Tiszaújvárosba, mert a politikai megfelelés kényszere, és néhány ember gazdasági érdeke vélhetően ezt így kívánta. (Történik 1998-ban).

- Vissza lehetett vinni a stúdiót Miskolcra, mert a politika és néhány ember gazdasági érdeke ezt most vélhetően így kívánta.(Történik 2000-ben) A csodaszép ebben az, hogy akik a csiki-csukit a miskolci tévével eljátszották,- ugyanazok.

- Meg lehet hirdetni Szombathelynek a szép jövőt 1999 júniusában, és
- át lehet vinni a szombathelyi regionális stúdiót Sopronba 2000 júliusában.

Ez azért ólomsúlyú pofátlanság. A Magyar Televízió, amely soktízmillió forinttal tartozott a szombathelyi stúdiót üzemeltető kft- nek,- talán, mert annak nem lehetett felmondani és talán, mert annak vezetője kérni merészelte járandóságát, úgy oldotta meg a problémát, hogy egyszerűen átvitte a stúdiót Sopronba. Új kft, új szerződés, új tartozás. Emez meg dögöljön bele a kifizetett adókba, a törvény szerint előre kifizetett áfákba, köztartozásokba!

Közben végre lehetett hajtani a magyar televíziózás történetének legnagyobb mérvű elbocsátását. Pontosan, kiszámítva, cinikusan. Aki politikailag gyanús, kirúgva. Aki nem volt politikailag gyanús de mégis kirúgták, most így vált politikailag gyanússá.

Akit pedig nem rúgtak ki, az meg azért gyanús. Politikailag. Őrült világ, megőrült televízió.
Aki nem velünk, az ellenünk. Aki nem velünk, az nincs.

2001. februárja vidéken robban. Stúdióban éjszakázás, petíció, követelés, elnöki fenyegetés, ultimátum, tüntetés.
Pécsett megtorlás, Szegeden keresztényi megbocsátás. Némi pénz. A botrány ára. Elnök elbocsátása. Új elnök.
Új elbocsátások, új adminisztráció, új éhes szájak a televízió asztalánál.

Külsősök feketelistázása, most már Szegeden is. (Ki beszél itt keresztényi megbocsátásról, amikor a bosszú olyan édes?) Aki ugatott, most repülni tanul. Vedd tudomásul, a munkát én adom, a pénzt én (nem) adom, a Te kutya kötelességed,
hogy tűrj! Tűrd, ha nem fizetek, tűrd, ha hitegetlek, tűrd, hogy tönkrement a családod, az egzisztenciád, tűrd, hogy adósságaid vannak, hogy elárvereznek, hogy megszégyenülsz, hogy semmit nem számítasz, mert csak egy szar külsős vagy! Hogy én tettelek külsőssé? Hogy én beszéltelek rá? Tudod mit? Kuss!
Hát itt tartott a televízió 2001-ben.

Aztán változott a helyzet. Könnyebbek lettek a napok, talán az évek is. Rendezettebbé váltak a kifizetések, sikerült megúszni néhány létszámcsökkentési hullámot (talán még az az érv is hatott, hogy vidéken igazán nem csökkentek a feladatok).
A külsősök belsősök lettek (cserébe sok külsőstől végleg meg kellett válni), úgy látszott, ha döcögve is, de megy a szekér. Az a szó, hogy perspektíva, kezdett értelmet nyerni.
Deja vu! Volt már ilyen, a televíziózás kezdetén.

És akkor néhány nappal ezelőtt a politika rátette a kést a televízió nyakára. (Más aspektusból nézve véletlenül most elégelte meg pénzszórását.) Minden műsorra költendő és költhető pénzt elvett tőle. Megfordult a kutyában a politikai sörét: akik eddig támogatták (politikai okok miatt), most rommá változtatják (politikai okok miatt), akik eddig hideglelősen emlegették (politikai okok miatt), most meleg barátságot hirdetnek (politikai okok miatt). Ki-ki politikai vonzalma szerint.

Deja vu! "Hatalmas vízfej, milliós fizetések, pocsékolás minden téren"- hangzik egyik oldalon. "Ti akartátok, ti hagytátok, miért most szúr szemet?"- jön a válasz.
"Létszámleépítést! Az adminisztrációs állomány csökkentését! Le a vízfejjel!"- követelőzik az egyik. "Tartsatok ki!
Csak a választásokig!"- biztat a másik. És jól elvannak. Deja vu! Van, aki ideláncolná magát a bejárathoz, hogy "csak
a testemen át!" Van, aki csak rezignáltan megjegyzi: " szükség van önökre, uraim!"

12 éve tudható, a regionális televíziózásban nincs új a Nap alatt. A regionális televíziók embereit, műsorait lehet
a legkönnyebb kézzel beírni a létszámleépítési tervekbe, amputálható testrészként és vérveszteség nélkül választhatók le
az anyaszervezetről. Most nem a külsősöket, - mert már nincsenek, - most az egészet. Ez történik. A Magyar Televízió menedzsmentje megtalálta a válságból kivezető utat. Leépíti regionális stúdióit, ezzel elbocsátja 160 dolgozóját, befagyasztja nemzetiségi és vallási adásait (csak ismétléseket engedélyez, új műsort nem), és a többmilliós fizetésűek nem kaphatnak béren felüli juttatást. (Ez utóbbi önfeláldozást nagy megrendüléssel vette tudomásul a közvélemény
és e jelentés írója is. Egyben azt is, hogy a menedzsment számára Magyarországon nem tényező a vidék, a hitélet
és a nemzetiség.) Bejelentette saját erkölcsi halálhírét. Ez az intézkedéssor mintegy másfél milliárdos spórolást jelent
(9 és fél milliárd kellene), ám ettől állítólag visszafejlődik a "vízfej", valószínűleg nézettebbek lesznek a műsorok, talán megváltozik a foglalkoztatottsági arány is, és biztos felszámolódik a pénzszórás.

Elek István közíró még évekkel ezelőtt egyszer azt mondta egy éjszakai tévévitában (nem pontosan idézve): ezt a televíziót porig kell rombolni, behinteni az egészet sóval, és majd a romokon emelni egy másikat!

- Jelentem, hallom a bulldózerek hangját.
Apropo! 33 évvel ezelőtt valaki azt mondta: torzó született, de élni fog, fejlődni, növekedni. Visszacsinálni nem lehet.
Csoda történik. A torzót sikerül visszanyomni elhalt anyja hasába.

Bubryák István
egykor volt stúdióvezető
Szeged

Szőnyi G. Sándor: A "nézettségi üzlet"

Értetlenül állok a média - elsősorban a televíziós média - helyzetét látva. Értetlenül nézem, hogy ma, amikor szinte az egész ország a televíziós műsorokból tájékozódik, művelődik, amikor morális érzékét, gondolkodás módját is ezek a műsorok alakítják, a politikusok miért nem tartják legfontosabb feladatuknak a lakosság kulturális szintjének az emelését.

Miért nem fogják fel, hogy a gazdaság mellett, de azzal teljesen egyenrangúan, a nemzet kulturális színvonala
a legfontosabb politikai kérdés.

Boldog lennék, ha ez a gondolat már közhely lenne. Nem is lett volna kedvem leírni őket, ha nem azt látom, hogy a televíziók a "nézettségi üzlet" szemléletében egyre inkább lefelé nivellálnak. Minél "szórakoztatóbb", minél botrányosabb a műsor, minél kevesebb szellemi erőfeszítést igényel, annál több a néző - gondolják.

Ez a "nézettségi üzlet" a politikai indíttatású televízióknál a minél több szavazó megnyerésének "üzlete", a reklámbevételből élő kereskedelmi televízióknál pedig egyszerűen pénzkérdés.

Engem nem érdekel, hogy az egyik párt hogyan akarja legyőzni a másikat. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha a nemzet általános műveltsége, kulturális szintje alacsony, az minden pártnak káros. A győztesnek éppúgy, mint a vesztesnek.
A józanabb közszellem, a műveltebb, a bölcsebb, a közösség iránt nagyobb felelősséggel rendelkező lakosság az okos gazdaságpolitika mellett a legnagyobb biztosítéka az értelmesebb, eredményesebb, célravezetőbb politizálásnak.

A televízió hatalmas szellemi hatóerő. A televíziók szellemiségét a "nézettségi üzlet" jegyében lefelé nivellálni nem hiba, hanem bűn.

Nem szükséges különbséget tenni. A televízió, az televízió. A közönség számára közömbös, hogy a műsort, közszolgálati televízió sugározza-e, vagy kereskedelmi. De a kereskedelmi televíziók számára sem menlevél az, hogy ők "hivatalból"
a reklám-haszon céljából vannak kitalálva és ez nem mentesíti őket a felelősség alól.

Hogy merészelik televíziós irányítók ennyire lenézni a lakosságot? Nézőik szellemi szintjét olyan alacsonynak tartani,
hogy őket csak primitív szinten lehet "nézővé" csábítani?

Nem vagyok puritán. Tudom, hogy a televízióknak szórakozatni kell, lazítani, tudom, hogy a televíziók arculata más és más, de ha csak és kizárólag csak ezt akarják művelni, ha uralkodóvá válik a "nézettségi üzlet" szemlélete és ennek érdekében egyre alacsonyabb színvonalra mennek akkor, nem építkeznek, hanem rombolnak. (Tisztelettel teszek kivételt, ez a vád,
a Duna Televízióra nem vonatkozik.)

Merre kellene menni?

Tisztelni kellene a kulturális értékeket. A tudományos értékeket, a természet és társadalomtudomány értékeit - világos
és közérthető előadásban. Tisztelni kellene a világ és a nemzet irodalmi és művészeti hagyományait. Tisztelni kellene
a jelen értékeit. Szükség van a korszerű és közérthető tudományos ismeretterjesztésre, színházi közvetítésekre, filmbemutatókra, a klasszikus és kortársi irodalom feldolgozásaiból készült televíziós filmekre, a ma is újra és újra megteremtődő népművészetre, az alapos, elmélyült, tárgyilagos és nem pártkampányokat szolgáló dokumentumfilmekre.
Hová lettek a költők és a versek?

A televízióknak kulturális gócpontokká kellene válniuk. Akaratlanul is maguk köré szerveznék a kulturális élet értékes embereit, írókat, színészeket, tudósokat. Műhelyek jönnének létre. Ehhez azonban más televíziós struktúrák kellenének.

Ismerem az egyik örök ellenérvet: nincs pénz, az ilyen műsor drága. Igen, de csak ismételni tudom a bevezetőben írottakat: a gazdaság mellett de azzal teljesen egyenrangúan, a nemzet kulturális színvonala a legfontosabb politikai kérdés.

Tisztelt Olvasó! Sokáig gondolkodtam azon, hogy vállaljam-e az "ordító egér" szerepét. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a hangom elér az illetékesek füléig. A józan ész, a kétszer- kettő-négy igazsága kényszerít rá, hogy mégis mondjam.

Szőnyi G. Sándor
Rendező, a Televíziós Művészek Társaságának tagja

Új kiadvány:

A Televíziós Művészek Társasága és a Filmjus Egyesület támogatásával Egyszer volt egy Magyar Televízió címmel, Sándor Györgynek, a Magyar Televízió egykori műsorigazgatójának összeállításában kiadvány jelent meg.
A kiadványban Sándor Györgynek és három korabeli kritikusnak (Galsai Pongrác, Hámos György, Pernye András) írásai olvashatóak, a magyar televíziózás első 25 évéről (1957 - 1982).

A könyv, bevezetőjében tiltakozik néhány média történész állításával, mely szerint "az 1957-ben született MTV hamis ideológia alapján kialakult, pártállami szócső volt, egy torz képződmény".

A könyv szerint az ilyen egyoldalú megállapítás azért hibás és veszélyes, mert megfeledkezik azokról az értékekről, melyeket a Magyar Televízió a pártállami időszakban is létrehozott. Ezek az értékek ma is fontosak, mert tovább építhetőek, a kulturált televíziózás eszközeivé válhatnak.

Néhány gondolat Szinetár Miklósnak, a könyv bemutatóján mondott ajánló szavaiból:

- Ebben az időben igen sok tévéjáték és tévé-film készült.

- Képernyőre került a magyar irodalom színe-java. Katonától Németh Lászlóig. Madáchtól Lengyel Józsefig.
Heltaitól Csurkáig.

- Volt olyan év, amikor egy időben forgott két több részes filmsorozat. Mikszáth Fekete városa és Móricz Rózsa Sándora került sok millió néző elé.

- A "TV Zenés Színház" 10 év alatt 50 eredeti tévéopera és operett filmet hozott létre. Köztük a Bánk bán
és a Hunyadi László, Mozart, Verdi, Puccini művei - de a Lili bárónő és a Bob herceg is.

- Léteztek: a "Repülj páva", és a "Karmesterverseny".

- a "Ki mit tud?" "Ki miben tudós?" "Ki minek mestere?"

- a "Riporter kerestetik" "Ötszemközt". Rockenbauer Pál szerkesztésében a "Nagy kék jelzés".

- Iskola televízió. Számtalan gyerekműsor, "Futrinka utca", "Cimbora", a több nemzetközi első díjat nyert
"Keménykalap és krumpliorr".

- A Magyar Televízió tanácstermében három szekrény volt telve nemzetközi díjakkal.

- Ennek a könyvnek nem a nosztalgia feltámasztása a szándéka. "Volt idő, amikor az Ókor kultúráját el akarták felejteni...
De azután a megmentett iratok-ásatások segítettek helyükre tenni az értékeket..."

Tájékoztató állásfoglalásokról:

A NEMZETI MÉDIA KEREKASZTAL 2009. december 17-én tartott ülésén elfogadta az alább olvasható állásfoglalást.

Felhívás a Magyar Köztársaság kormányához és a közszolgálati média működési feltételeinek megújítására jogosult döntéshozókhoz

1. A Magyar Televízió jelenlegi botrányos helyzete is jelzi: súlyosan veszélyezteti a közszolgálati kötelezettségek teljesítését, hogy mindmáig nem sikerült megújítani a média állami szabályozását.

2. A jogalkotási eljárásról rendelkező, hatályos törvényi előírások szerint, a törvények előkészítéséért elsődlegesen
a mindenkori kormány a felelős.

3. A Nemzeti Média Kerekasztal tagszervezetei kérik a Magyar Köztársaság jelenlegi, valamint a tavaszi választások után hivatalba lépő kormányát, hogy folytassa a közszolgálati média új működési feltételeit meghatározó jogszabályok előkészítését.

4. Egyidejűleg felhívjuk a figyelmet arra, hogy álláspontunk szerint nem a közjót szolgálja, ha ebben a törvényelőkészítő munkában csupán pártmegbízottak, kormányhivatalnokok, és általuk szerződtetett szakértők szűk köre vehet részt érdemben, és az Országgyűlés elé kerülő törvénytervezet kidolgozói nem mérlegelik kellőképpen a média új szabályozásának kérdéseiről véleményt nyilvánító társadalmi és szakmai csoportok által felvetett szempontokat
és megoldási javaslatokat.

5. A Nemzeti Média Kerekasztal tagszervezetei egyaránt kérik a hivatalban lévő, és a választások után hivatalba lépő kormányt, hogy a kormányzati jogfolytonosság alkotmányos elvét tiszteletben tartva,

- az Európai Unió döntés-előkészítő gyakorlatához hasonló módszerrel,

- a korábbi médiatörvény-tervezetek vitaanyagát felhasználva, sürgősen gyűjtse össze és tegye közzé a közszolgálati média szabályozandó kérdéseit összesítő ún. Zöld Könyvet, és szervezzen róla nyilvános konzultációt, az álláspontok érdemi kifejtéséhez és egyeztetéséhez elégséges módon és időkeretben;

- a Zöld Könyv nyilvános írásbeli és szóbeli konzultációjának eredményeit felhasználva, dolgozza ki és tegye közzé
a szabályozási koncepciót felvázoló ún. Fehér Könyvet, és folytasson róla nyilvános konzultációt, az álláspontok érdemi kifejtéséhez és egyeztetéséhez elégséges módon és időkeretben;

- a Fehér Könyv nyilvános írásbeli és szóbeli konzultációjának eredményeit felhasználva, dolgozza ki a törvénytervezet szövegét; ennek során

- a készülő normaszöveg előzetes megvitatására, a jogalkotási eljárás hatályos törvényi szabályozásának megfelelően, rendelje el a jelentős jogszabálytervezet előkészítésére alakítható kodifikációs bizottság felállítását
és érdemi működtetését az érdekelt szakmai-, társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, valamint a megfelelő tudományágak képviselőinek részvételével; ahogy az a szerzői jogi törvény, a filmtörvény és a színházi törvény esetében is történt;

- az ily módon kidolgozott törvénytervezetről folytasson nyilvános konzultációt, az álláspontok érdemi kifejtéséhez
és egyeztetéséhez elégséges módon és időkeretben.

6. Tekintettel a közelgő választásokra, valamint arra, hogy a médiára vonatkozó törvények elfogadásához az alkotmány szerint a szavazáson jelenlévő képviselők kétharmadának egyetértése szükséges, a Nemzeti Média Kerekasztal tagszervezetei alapvető fontosságúnak tartják, hogy a mindenkori kormány által előterjesztett Zöld könyv és Fehér könyv elkülönülten tartalmazza valamennyi parlamenti párt, és parlamenten kívüli, jelentős politikai erő álláspontját.

Szintén elengedhetetlennek tartjuk, hogy az egyházak, a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint a határon túli magyar szervezetek véleménye is jelenjen meg e nyilvános konzultációra bocsátott anyagokban.

7. A Nemzeti Média Kerekasztal tagszervezetei kérnek minden felelősen gondolkodó döntéshozót, hogy mérlegelje:
a technikai fejlődés eredményeként napjainkban történelmi jelentőségű változás zajlik a média területén.

A műsorszórás, a távközlés és a számítástechnika eszközeinek konvergenciája révén új kulturális tér jön létre,
amit az Európai Unió i2010 programja meghatározó jelentőségűnek minősít társadalmaink működése és fejlődése szempontjából.

8. Közös felelősségünk, hogy ebben az új médiatérben kulturális értéket jelentő magyar tartalmak is megjelenjenek.

Ennek egyik alapfeltétele a közszolgálati média új működési szabályainak mielőbbi megalkotása.

Az MTV Sztrájkbizottságának nagygyűlése

2009. december 21-én, hétfőn az MTV Sztrájkbizottsága nagygyűlést tartott, és ezzel egy időben levelet intézett
Bajnai Gordon miniszterelnökhöz. Az alábbiakban a levél:

"Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Munkavállalók vagyunk, a Magyar Televízió hívatásukat féltő, munkahelyeikért aggódó szervezett dolgozói.
A mi munkahelyünk a rendszerváltás elején alkotmányos alapintézmény volt, a társadalmi nyilvánosság és a magyar nemzeti kultúra egyik legjelentősebb letéteményese. Az elhibázott és ezerszer kijátszott médiatörvény miatt e szerepünk most veszni látszik.

Az elmúlt másfél évtized során a magyar közszolgálati televízió terjesztése és finanszírozása folyamatosan szűkült, műsorstruktúránk egyre szegényesebb lett. Már alig készülnek tv-játékok, dokumentum- és gyermekműsorok, egyre ritkábbak a színházi-, vagy komolyzenei koncert közvetítések. Filmkínálatunk beszűkült, noha valamikor mi voltunk
a magyar filmipar legnagyobb megrendelői és a magyar mozgóképek legjelentősebb bemutatói is.
Nemzetünk legfontosabb pillanatairól rendre lemaradunk, s nem tudjuk megfelelően dokumentálni a magyarság jelenét.
Műsoraink több mint fele már puszta ismétlés. Ma egy irreálisan drága új székházból, de az üres stúdióvezérlők helyett
a húszéves közvetítő kocsikból sugározzuk adásunkat, amelyet mára a lakosság alig egy tizede néz.

A Magyar Televízió jelenlegi nézettségi közönségaránya és finanszírozási szintje mellett képtelen elvárható színvonalon ellátni alaprendeltetését; nem tudja bemutatni a kormányzati és közigazgatási törekvéseket, nem tudja feltárni és hitelesen bemutatni a közvéleményt érdeklő kérdéseket - tehát ellenőrizni a közhatalmat és annak ellenzékét. Az MTV ma képtelen közvetíteni és átadni a nemzet és a világ kulturális örökségét, s nem tudja ismertetni a tudományok eredményeit.
A Magyar Televízió szervezete - miként a társadalom - elhúzódó, tartós és átfogó morális, vezetési, finanszírozási
és ellenőrzési válságban van, s zavarodott a nézők helyzete is, mert mióta az állam átvállalta a készülékhasználati díjat,
az állampolgárok elvesztették a megrendelők jogtudatát, s nem számon kérik, hanem elhagyják a köztévé műsorait. Ráadásul ezen átvállalt finanszírozás hét év alatt reálértékben az eredeti támogatás felére-harmadára zsugorodott.
Ez a helyzet az MTV felszámolódásával fenyeget. Mindezeket a feladatokat és funkciókat a kereskedelmi média soha nem fogja megvalósítani.

Nekünk meggyőződésünk, hogy Európában a nemzeti közösség és szolidaritás fenntartása elképzelhetetlen a társadalmi normákat hitelesen megjelenítő köz-médiumok nélkül, s ezek elgyengülése, vagy felszámolása lehetetlenné teszi
a normakövető társadalom kialakulását és fenntartását. A minőségi műsor-szolgáltatásnak előfeltétele, hogy - hasonlóan Európa fejlett országaihoz - a közszolgálati televíziózás alapjait a regionális szint jelentse.
E téren alapvető szemléletváltozást követelünk.

Nagyon kevesen tudják, hogy a környező nemzetek sikeresebb közszolgálati televíziói lakosságarányosan számolva háromszor - s erre is van példa - tízszer nagyobb költségvetéssel szolgálják saját anyanyelvi kultúrájukat, demokratikus berendezkedésüket, tehát az állampolgáraikat. Nyilvánvalóvá kell tenni; a hatékony, versenyképes köztelevízió jelentős forrásokat igényel, s ezért sem közömbös, hogy milyen szabályok szerint és kikre bízzuk ezeket a forrásokat.
A feladatát ténylegesen elvégző nemzeti televízió működtetéséhez már most is kevesen vagyunk; az évek óta elmaradt általános bérrendezések miatt műhelyeink erodálódtak, produkciós képességeink tragikusan megtörtek.

Be kell látnunk, hogy a teljes közszolgálati misszió tartalmát, a szükséges műsorstruktúrát, a szabályzatokat, a szervezeti felépítést és ezek megújítását lehetetlen elvárás egyetlen elnöktől, vagy alelnöktől remélni, s reménytelen az is,
hogy a konszenzusra képtelen pártmegbízottak a kuratóriumokban mindezt minőségileg pótolják.
Márpedig a mai médiatörvény ezt a reménytelen és tizenhárom éve kudarcos utat írja elő.
A médiaszabályozás megújítása nélkül az MTV helyzete is megoldhatatlan.

A magyar média-, s ezen belül a közszolgálati médiarendszer újraszabályozása tehát halaszthatatlan, s ezt a vonatkozó
EU normatívák is sürgetik. Tudjuk, hogy a mi munkavállalói helyzetünk is csak ennek részeként rendeződhet számunkra elfogadható és megnyugtató módon. Normatívan finanszírozott és független műsorkészítők szeretnénk lenni, akiknek helyzetét nemzeti konszenzusra épített jogszabályok, alkotmányos normák garantálják.

Munkahelyeink, munkavállalóink jelentős hányada és családjaik ma veszélyben vannak, mert a jövő évi költségvetésben
az Országgyűlés - az alkotmány szellemét is sértve - végzetesen megkurtította működési kereteinket.
Ám közszolgálati feladat ellátási képességünk a nominális érték megadása esetén is tovább romlott volna!
Ön e bajban pótlólagos finanszírozást ígért az ügyvezető alelnöknek, s cserében az MTV vezetése állítólag újabb kétszáz munkavállaló elbocsátását ígéri. Ez számunkra elfogadhatatlan. Szerintünk érdemi és reális, általunk is elfogadott tervek nélkül semmiféle vezetés nem finanszírozható. De jelenleg az MTV közvetlen csőd-helyzetben van, s ezt a vezetés
a dolgozói ellátások fejenként 20 000 forintos kurtításával kívánja kezelni. Ez tragikus és komolytalan egyszerre.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Felkérjük, kövesse a Magyar Köztársaság Alkotmánynak betűjét és szellemét;

- Kérjük, haladéktalanul indítsa el és kormányzati eszközökkel szervezze meg azt a sorsdöntő társadalmi vitát,
amelyben társadalmunk egyik legnagyobb erőforrásáról, a nyilvánosságról, a médiapiac viszonyairól és a közszolgálati médiarendszer intézményeiről, feladataikról mondhat véleményt a magyar társadalom. Mindez kikényszeríthetné
a parlamenti szerepre törő pártok nyilvános állásfoglalását. Ez mindennél többet jelentene az állampolgárok tisztán látása érdekében, hiszen demokratikus társadalmakban a közhatalom felé vezető út a köznyilvánosságon át vezet.
Az ilyen európai társadalmakban a közszolgálati média működése alkotmányos és garanciális jellegű.

- A kormányzati felelősséget vállalva tegye meg a szükséges lépéseket, hogy az MTV a fennmaradásához szükséges minimális forrásokat megkapja, s működését legalább a jelenlegi színvonalon fenntartsa a közmédia rendszer átfogó
újraszabályozásáig.

Budapest, 2009. december 21.
az MTV Sztrájkbizottsága"