Magyarország, a magyar kultúra jövője, a nemzeti tradícióink őrzése és gazdagítása nagyban attól függ, hogy képesek leszünk-e átfogó szakmai-, politikai- és nemzeti konszenzust kialakítani a médiaszabályozás kérdésköreiben.

Az állampolgárok tájékozottságát, műveltségét döntően a televíziók műsorfolyama illetve az új tömegkommunikációs eszközök információáradata határozza meg. Ami nincs jelen a televízió műsorokban, az a köztudatban gyakorlatilag nem létezik. Ennek az információtömegnek a minőségét, mennyiségét, belső arányait a médiatörvény kell, hogy meghatározza! Ez a tény óriási felelősséget ró a szakmai szereplőkre és a törvényalkotókra. A tájékozódáshoz való alkotmányos jogba beletartozik, hogy a televíziós műsorstruktúra egésze biztosítsa a közszolgálatot.
Erről a Médiatörvénynek kell gondoskodnia, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci szereplőktől nem várható el,
hogy a műsorstruktúra egészéért vállaljanak felelősséget. Nem csak politikai, gazdasági információkról van szó, hanem
az ismeretek sokkal szélesebb köréről. A közszolgálat feladata az irodalom, a történelem, a reáltudományok, a magyar irodalom értékeit feldolgozó fikciós alkotások, a hazai gyártású dokumentum- és ismeretterjesztő filmek, tudományos, társadalmi, kulturális és művészeti témáival foglalkozó alkotások bemutatása.

Az új Médiatörvénynek illetve szabályozásnak garantálnia kell:

Az értékes közszolgálati tartalmak, a megsokszorozódó lehetőségek (digitális sugárzás, internet) világában létrejöhessenek és elérhetők legyenek!

A közszolgálati tartalmakat sugárzó televíziók, tartalomszolgáltatók normatív támogatásban részesüljenek, hogy a napi politikától a biztos finanszírozás miatt is függetlenedhessenek.

Magyarország beilleszkedését az európai kultúrába meghatározza, hogy polgárai hozzájutnak-e értékes európai tartalmakhoz, ellensúlyozva a nem európai kommersz tartalomdömpinget. Támogatjuk a kvótarendszer fenntartását, megerősítését, mely pozitívan diszkriminálja az európai és a magyar kreatív tartalmakat. Fontos, hogy ez a magyar tartalmak előállítására fordítható finanszírozásban is megmutatkozzék, akár a kereskedelmi televíziók bevételének bizonyos százalékú visszaosztásával is.

Messzemenően támogatjuk, hogy a közszolgálati tartalmakat sugárzó tartalomszolgáltatók (televíziók) reklámmentesek legyenek. /MTV, Duna Televízió, Magyar Rádió, stb./ Javasoljuk azonban a közszolgálati tartalmak szponzorálhatóságát!

Fontosnak tartjuk, hogy a közszolgálati tartalmakra fordítható pénzek jól különüljenek el a szervezetek, apparátusok fenntartására fordítható pénzektől. A pénzt az állam ossza le olyan szakmai szervezetekhez, alapítványokhoz, melyekben
a kuratóriumok átláthatóan és nyilvánosan döntenek felhasználásukról.

Fontosnak tartjuk, hogy a közszolgálati tartalmakat sugárzó köztévék műhelyei, szakszerkesztőségei megmaradjanak, újraépüljenek, mert náluk van a sugárzási felelősség. A szerkesztőségek feladata az állami pénzeszközökkel gazdálkodó "alapokkal" a szakszerű, hosszú távú megállapodások megkötése.

Fontos, hogy az újonnan létrejövő médiahatóságokban a szakmai szervezetek delegáltjai is helyet kapjanak. A szakmai testület - a társadalommal lefolytatott diskurzust követően - a tartalomszolgáltató képviselőivel közösen, évenként köteles legyen megfogalmazni az adott időszak legfontosabb közszolgálati feladatait.

Fokozottan figyelni kell az új helyzetben a szerzői jogokra, különös tekintettel a digitális átállás és az internet új kihívásaira.

Az archívumok állományának felhasználhatóságát (digitalizálás, szerzői jog, jogdíj fedezet) segítse az új szabályozás, hogy a mozgóképkultúra értékei a nézőkhöz folyamatosan eljussanak.

Az elkövetkező évtized gyors és radikális változásai szükségessé teszik egy média-ombudsman funkció létrehozását, akinek módja lenne folyamatosan észrevételezni, ha a nézői érdekek sérülnek az átalakulási folyamatban.

Javasoljuk, hogy a kereskedelmi televízióknak a Híradókonn kívül ne legyen közszolgálati kötelezettségük. A kereskedelmi televíziók reklámbevételeik (bevételeik) bizonyos százalékát kötelesek legyenek befizetni egy "közszolgálati alapba"!

A magyar mozgóképtörvény gondoskodik a magyar filmek állami támogatásáról, de nem szabályozza az elkészült alkotások televíziós sugárzását. A műhelyek "spontán" szerveződéssel, vállalt értékek és célok mentén, a televíziókon (tartalomszolgáltatókon) kívül szerveződnek és zömében alapítványi pénzek megszerzésén keresztül az adófizetők pénzéből működnek! Jó esetben szoros kapcsolatban vannak a társadalmi mozgásokkal! Ez az irány megfordíthatatlan tendenciának tűnik. Az európai gyakorlat szerint a filmek létrehozásában a televíziós csatornák is tevékenyen részt vesznek, erre a célra forrásokkal rendelkeznek és a nemzeti filmtermés a műsorkínálatban megjelenik. Nálunk ez az egészséges együttműködés a filmes és a televíziós szakma között nem alakult ki, a televíziók csak minimális mértékben vesznek részt a filmek megvalósításában és terjesztésében. Ebben a vonatkozásban fontos feladata van
a Médiatörvénynek, hogy kötelezze, az európai gyakorlatnak megfelelően, a televíziós csatornákat az együttműködésre.

A magyar tartalomszolgáltatók törvénytől szigorúan szabályozottan, minél több eredeti magyar alkotást sugározzanak
és ösztönözzék az alkotókat minden lehetséges módon ilyenek létrehozására.

A közpénzből működő alapítványok legyenek kötelesek hosszú távú szerződéseket kötni - a kölcsönös együttműködés jegyében - a kreatív tartalmakat sugárzó közszolgálati televíziókkal és alapítványok által finanszírozott alkotások bemutatásra kerüljenek a köztelevíziókban. Egy átfogó együttműködési megállapodásra van szükség az MMK-val, az NKA-val és más kulturális alapítványokkal a közpénzek felhasználásának optimalizálására.(közös pályázatok illetve európai programtervek kidolgozása)

A digitális sugárzás, az új tartalomközvetítő technikák (a sokféle úton való tartalomelérés lehetősége) után olyan helyzet áll, állhat elő, hogy sokféle úton könnyen, de kevés értékes tartalom lesz elérhető. Szükséges ezért a közszolgálati tartalmak pozitív diszkriminációja!

Alapkérdés: az alkotásokat a magyar társadalom minél nagyobb számú kreatív alkotója készítse, s reprezentálódjon, megjelenni tudjon számtalan gondolkodásmód és elképzelés!

A technológia lehetőségei által "demokratizálódó" audiovizuális kommunikáció lehetősége egyre szélesebb körben teremti meg a kreatív, értékes tartalmak létrejöttét. Ezen tartalmak közül a közérdeklődésre számot tartóak beemelése
a médiatérbe (közmédiába) társadalmi érdek! (Új "kisműhelyek" kreatív tartalmainak megjelenése!)

Budapest, 2010. március 29.

Surányi András
a Nemzeti Média Kerekasztal Ügyvivője

Babiczky László
a Nemzeti Média Kerekasztal Mozgókép Szekció Vezetője