A NIZSINSZKIJ UTOLSÓ TÁNCA hozta meg az amerikai Norman Allennek a Helen Hayes- díjat, és nyomában az országos rangot. Ezt az ősbemutatón persze még senki nem tudta. De sokan érezték, sejtették. "Fantasztikus szólórepülés", mondta a washingtoni premier után egy színész a nézőtéren, és hozzátette: "piszokul elírigyeltem ezt a hét szerepet!" A színlapon ugyan egyetlen név állt, de a színésznek, aki Vacláv Nizsinszkijt, a XX. század legnagyobb férfi táncosát alakította, további hat alak bőrébe kellett bújnia.

A magyar "szólórepülésben" Nizsinszkij emberi, művészi, lelki és testi drámáját Haumann Máté eleveníti meg (annak a Zalán Magdának fordításában, aki a washingtoni ősbemutatón szeretett bele a darabba). A rendezést Radó Gyula, a monodráma-műfaj régóta értő és lelkes propagálója Magyarországon. (Emlékeztetőül: Radó még főiskolás vizsgaelőadásaként Latinovits Zoltánnal csinálta meg Örsi Ferenc Visszhang című monodrámáját, majd évek múlva Radóval keltette életre Bolyai János alakját Rajhona Ádám és Van Goghot Cserhalmi György, vagy legutóbb Kálloy Molnár Péter a hibbant kis Kucót.)